A Békés megyei Vésztő nagyközségtől 5 km-re nyugatra, a Holt-Sebes Körös bal partján, a folyó lefűződött kanyarulata által körülölelt folyóháton emelkedik a 93,9 m tengerszint feletti magasságú Mágori domb. A 250x170 méteres kiterjedésű telephalom 9 méternyire magasodik az egykori Körös-meder ártere fölé.
        Az őskori - újkőkori, rézkori és bronzkori telepleletek: házak, hulladékgödrök, vermek, szabadtéri tűzhelyek, valamint az újkőkori és rézkori temetőrészletek leletein keresztül nyerünk bepillantást, az egymást követően megtelepedett népek, illetve népcsoportok mindennapi életébe és hiedelemvilágába. A hely kedvező földrajzi adottsága vonzotta ide az őskor népeit. Az egymást követően itt megtelepedett és kisebb-nagyobb megszakításokkal évezredeken át egy helyben lakó népek lakóázainak omladékából, hátartási hulladéából tekintélyes vastagságú 700 cm vastag, 9 építési periódusra tagolodó kulturréteg képződött. A hosszú ideig tartó egy helyben lakás következtéen a sok hulladek, az egymásra epült, újra és újra megújitott házak romjai halmokat ,,tell"-eket eredményeztek, ilyen értelemben a Mágori-domb mesterségesen alakult ki.
        A Kr. e. 3500-2600 között virágzó újkőkori civilizációk: a szakálháti csoport és a tiszai parasztkultúra telephelyeit, házszintjeit találtuk meg a Mágori-domb rétegsoranak legalján..Kisméretű, lesarozott padlojú, paticsfalú házakban laktak az első megtelepedők. A lakóterek kis, ovális vagy kerek nyílt tűzhelyei elsősorban a melegedést szolgálták, a sütés-főzés valószínűleg a házakon kívül kemencékben folyt. Életmódjukról mindössze az általuk készített cserépedények, kő- és csonteszközök vallanak, hazai talajkörülmények között;ugyanis csak ezek maradtak. Az égetett agyagedények készítésének felfedezése e kor vívmánya volt.

        A középső bronzkori gyulavarsándi kultúra idején (Kr. e. 1750-1300) népesedik be az őskor folyamán utoljára a Mágori-domb. E békés időszak ismét egy virágzó paraszti életformát honosított meg. A tartós megtelepetést és békés fejlődést bizonyítja, hogy a bronzkori házakat;3 alkalommal újították meg ugyanazon a helyen. A bronzkorban élt emberek tágas, négyszögletes, cölöpvázas ,sárfalú épületekben laktak.A középső bronzkor időszakát követő közel 2000 évből nincs nyoma itt a dombon az emberi életnek.