A Csolt-nemzetség monostorának története

       A IX. század végi magyar honfoglalás idején őseink e vidéket is megszállták, birtokba vették. A megye középkori múltjának kutatása vezetett a Mágori dombhoz. Az ásatás eredményeként vált ismertté a megye első birtokos nemzetségének, a Vatától származó Csolt-nemzetségnek a monostora.. Nagyon kevés azoknak az írott feljegyzéseknek a száma, melyek a monostorra vonatkoznak. Így főleg az ásatás során megismert adatok alapján állítható össze története, amely egyben az Alföld korai Ápád-kori mútjának ismeretét is bővíti. A X. században a Csolt-nemzetség vette birtokaba a mai Békes megye nagy részét. Vatának, a nemzetség akkori vezetőjének 1046. évi lázadását Péter királynak a feudalizmust és a latin rítusú kereszténység terjesztését előmozdító törekvése váltotta ki. A lázadását leverték, így megkezdődhetett a megye területén a nyugati kereszténység és ezzel együtt a feudalizmus térhódítása. Ezekről az eseményekről csak közvetett tudósítások vannak, másfél évszázadnyi időre homályba vész a nemzetség története.

Csolt-monostor alaprajza Bazilika pillérlábazata A nyújtott szentélyfalas templom megmaradt falrészlete

       Az első feljegyzés a monostorrol 1222-ból ismert. Ekkor apátja -Lodus - tanúként szerepelt a váradi ítélőszék előtt: ,,...Lodi, abbatis de Cholt...". A Csolt család több ágra szakadva élt az orszag különböző részein. A nemzetség tagjaival korábbi feljegyzésekben is találkozunk. Általános történeti adatokból ismerjuk a nemzetség ősét, Vatát 1046-ból, majd az 1060. év eseményeinél fiáról Janusról hallunk. A család egyik ágának neve 1213-ban tűnik fel, a Vata nevet újból és újból használják. Egyik tagja, Gyula, ekkor a Kraszna megyei Kórogy falu birtokosa. 1216-ban ugyanő a királytól kiküldött Smaragd bírónak volt a megbízott embere. A megye területén éltek közül 1221 -ben tűnik fel az egyik ,,... Solt filium Solt." (Csolt fia Csolt).

Részlet a körtemplom alapfalmaradványából Téglás sírhely


        A 14. században a leszármazott Ábráhamfiak szerepelnek az okiratokban. 1357-ben a váradi káptalan előtt kötött egyezségben talélkozunk a monostor és a birtokos nevének említésével. Ekkor a monostor temploma Mindenszentek tiszteletére volt felszentelve. 1383-ban említik utoljára a csolti monostort. Az Abrahámfiak megosztoztak Békés megyei javaikon: ,,...Vésztő birtokon... a Körös folyón lévő két malomról oly módon készítettek egymás közt felosztást, hogy a Csolt (Cholta) birtokon a monostor oldalán fekvő malom... Miklósé lett."
       Majd e század végén ismeretlen okok miatt megszűnik a monostori élet, a területet a szomszédos Mágorhoz csatolják (innen maradt fenn a domb neve). Mágornak nem volt temploma, ezért a falu a hajdani monostor templomát használják plébániaként a későbbi időben. 1479-ben egy oklevél Mágort más néven Csoltnak nevezi. Az utolsó adatok Mágorra vonatkozóan a XVI. század második feléből valók: 1567-ben 40, 1579-ben 38 család élt a faluban.

Színes freskótöredék Halpikkelymintás freskótöredék Raharedőt ábrázoló freskótöredék

       A helység - a táj többi községével együtt - az 1590-es években pusztult el. 1654-ben már Mágor is pusztaként szerepel az összeírásokban. 1733-ban, a török kivonulása utá öszeíták Békés megye elpusztult templomos helyeit. Ekkor még állt a monostor két tornya: ,,Itt még ma is mutatkozik két torony, és sokan mondják, hogy itt szerzetesi kolostor is volt." Az elhagyott templom tornyai 1786-ban dőltek le. A monostor építőanyágát felhasználták a megrongálódott vésztői templom kijavításához, valamint a környező kúriák építéséhez.
       A megye e területét birtokló Wenckheim család 1810-1812 között a dombra építtette azt a pincét, amelyben az állandó kiállítás látható. Ennek a pin-cének az építése okozta a kolostoregyüttes végleges pusztulását. A feltárás alkalmaval a templom területén több építési periódus fal-, illetve alapfal maradványait találtuk meg. Az első templomot a XI. század első felében épí-tették, ennek csak a falait díszítő falfestmény toredékeit ismerjük, melyek any ag és stílusvizsgálati eredményei keltezik készatési idejét. Ezt a körtemplomot (rotunda) a kolostorudvaron tárták fel. A feltételezés szerint a pogány lázadás (1046) időszakában pusztították el vagy nagyon megrongálták. A század második felében épült román stílusú templom szentélyfala félköríves, teste pedig téglalap alakú. A félköríves szentélyfal alapjában, epítőanyagként találták azokat a köveket, melyeken; freskómaradvanyok voltak. A kis román stílusú templom az 1100-as évek legelején még működött, ezt bízonyítják a falak mellett feltárt sírok pénzleletei.
       A Mágori-dombon feltárt kolostoregyüttes jelentősége a munkálatok előrehaladtával egyre emelkedett. Az is bizonyossá vált, hogy olyan rangos díszítményekkel ellátott épületek álltak itt a dombon, melyekhez hasonlóak az ország más részein csak királyi építkezéseken vagy azok hatósugarában találhatóak. Művészettörténeti jelentőségük az Alföldön az adott korszakban a legnagyobb.