"6. Réthy Zsigmond Emléktúra"
2005. június 10.-én került megrendezésre a 6. "Réthy Zsigmond emléktúra". A túra szervezője a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Természettudományi Osztálya munkatársai, valamint Papp Ferenc, a békéscsabai Petőfi utcai általános iskola tanára voltak. Az emléktúra a múzeum Természettudományi Osztálya egykori vezetőjének, Réthy Zsigmondnak és legendássá vált gyermektáborainak állít évről évre emléket.
Bizonyosan van olyan, akiben most felmerül a kérdés: Ki is volt Réthy Zsigmond? De talán sokkal több azok száma, akik első hallásra a kiváló ornitológus jelzőt illesztik e név mögé.
Réthy Zsigmond 1946. február 23-án született Békéscsabán. Középiskolai tanulmányait szeretett városában, Szarvason, a Tessedik Sámuel Mezőgazdasági technikumban végezte. 1974-ben kapott diplomát a Debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakán. Biológiai tanári diplomát a Szegedi Tanárképző Főiskolán szerzett. 1973 óta dolgozott a Munkácsy Mihály Múzeumban, először könyvtárosi státusban, majd természettudományos múzeológusként.
A természet kutatása már diákként is szenvedélye volt, a múzeum tisztelete is benne élt, így mindent megtett azért, hogy folyamatos önképzéssel, szakmai teljesítményekkel megszerezze a szakma megbecsülését. Gyermekkori „felfedező” útjai, későbbi tudatos kutató munkái során egyre inkább megérett benne a táj szépségének, értékének tisztelete. Szerette a Körösök-menti tájat. Egybeforrt vele, és apró rezdüléseit is érezte. Jó kutatóhoz híven „mindent” tudni akart róla. Emlékezete sok olyan részletet is megőrzött, amely a fiatalabb nemzedékek számára már szinte alig hihető valóságtöredék lett. Nem racionális, számokkal, grafikonokkal kifejezhető cikkek és tanulmányok embere volt, hanem azé az emberé, aki elsősorban érzelmein keresztül „hódítja” meg a számára megismerhetőt.
A természetvédelem ügyének népszerűsítésére minden fórumot megragadott. Cikkek, riportok, filmek, közéleti tevékenység olykor fáradtságos munkáit is vállalva.
A szívéhez közel álló napok voltak azok a nyári időszakok, amelyekben a múzeumi természetvédelmi táborokat szervezte. Jó pedagógus volt. Kevesen tudják, hogy az országban az elsők között hozott létre ilyen jellegű táborokat. Fontosnak tartotta, hogy erős érzelmi és szellemi kötődés alakuljon ki a gyerekekben a tájjal, és a természettel. Az első természetvédelmi szaktábort 1975-ben Békés-Tarhoson rendezte. Ezt követte 1976-ban, az Ornithológiai és Természetvédelmi Tábor Gyula-Városerdőn. A Természettudományi Osztály megalakulása után kollegáival még huszonhárom tábort szervezett, az utolsó Békés-Dánfokon 1993-ban volt.
"Zsiga bácsi" táborai, a kezdetben csak néhány gyerek, később egyre növekvő gyerekcsapat számára, de nekünk, a kollegái számára is kitörölhetetlen emlékképek maradtak. A hajnali madárdal, a korai ködpárába vesző alvó sátrak, a Körösök csillogó víztükre, a "felfedező" túrák az erdőkben, a rekkenő hőség a déli napszítta szikes pusztán, az esti "szúnyogos előadások", és az elcsendesedő meghitt beszélgetések a mindennapi tábortűz melegénél.
Talán szimbolikus értékük is volt ezeknek a táboroknak arról az emberi felelősség vállalásról, ami a szülőföld igazi tiszteletére, és szeretetére tanítja és készíti fel a következő nemzedéket. Arról, hogy mit tudtunk adni magunkból úgy, hogy mi is, és mások is gazdagodjanak. A gyerekek, a későbbi tanítványok közül néhányan ma a megvalósult Nemzeti Park szakemberei. Zsiga üzenete, gondolatai, álmai megfelelő folytatást találtak, és ez már magában nem kevés. Életének 52. évében, 1998. Július 10-én váratlanul hunyt el. Olyan megismételhetetlen egyéniség volt, aki bizonyos értelemben "úttörőként" élt a békési tájon.
Az előző években az emléktúra központja a Pro Natura állandó természettudományi kiállítással kapcsolódó feladatsor megoldása volt. Ezt követően a gyerekek kerékpártúrán ismerkedtek meg Békéscsaba város helyi védett természeti értékeivel.
Ez évben az emléktúra a Békéscsabához közeli Kígyós-pusztán, a védett terület tanösvényét járta végig. A Szabadkígyóstól délre fekvő puszta a Körös-Maros Nemzeti Park egyik legértékesebb területe. A túrázó gyerekek a Nagy-gyöp szikes mocsár, és a szikes növényzet jellegzetes élőhelyeit járhatták végig.
Az idei, kihelyezett helyszín azért is volt jelentős, mert Réthy Zsigmond volt az, aki e terület védetté nyilvánítását az elsők között szorgalmazta, majd később, 1977 és 1979 között ennek a tájvédelmi körzetnek a vezetője volt.
Fontos, hogy az emberek már gyermekkorban megszeressék, és megbecsüljék a természetet. Fontos, hogy mindig legyenek olyan szakemberek, akik megmutassák a helyes utat, de a legfontosabb az, hogy az ilyen embereknek örök emléket állítsunk. Ezért jó érzés a Réthy emléktúra sikeres menetére, valamint az évről évre gyarapodó túrázó létszámra gondolni.
Kertész Éva
Mikics Ádám