Történeti tárgyak:

Erkel Ferenc aranykoszorúja
A gyulai múzeum 1951 óta viseli a város híres szülötte, Erkel Ferenc nevét. A múzeum tulajdonában van a legtöbb kézírásos Erkel kotta, de a fiaitól (Gyula, Elek, Sándor) is őrzünk eredeti kéziratokat. Az Erkel-család hagyatékából (Erkel Ferenc ezüst karmesteri pálcája, pipája, tintatartója, a Báthori Mária bemutatására kapott bronz kancsója, jubileumi kapott serlege, a felesége kendője és esernyője stb.) az Erkel Ferenc Emlékház (Gyula, Apor Vilmos tér 7.) kiállítása nyújt ízelítőt. A kiállításban nem látható, -valójában a legértékesebb- Erkel relikvia a zeneszerző számára az 50 éves karmesteri jubileuma alkalmából átadott aranykoszorú. Az aranykoszorú átmérője 41 cm. Jobb oldalán 25, baloldalán 24 db arany levél és 5-5 makk helyezkedik el, összesen 50 db drágakővel ékesítve. A koszorú szárait összekötő részére bekarcolták Erkel fő műveinek címeit. Bal oldalon: a "Himnusz, Magyarok Istene, Báthori Mária 1840, Hunyadi László 1844, Erzsébet 1857", a jobb oldalon: "Bánk bán 1861, Sarolta 1862, Dózsa György 1867, Brankovics György 1874, Névtelen hősök 1880, István király 1885", az alsó sorban pedig a "Közadakozásból" felírat látható.

Rákfarkas sisak
Az Erkel Ferenc Múzeum jelentős fegyvergyűjteménnyel rendelkezik. Az anyag zöme a végvári harcok idejét idéző magyar és török fegyverekből áll, de szép számmal vannak az 1848-49-es szabadságharcban használt puskák, pisztolyok és kardok közül is. A fotón látható rákfarkas sisak a magyar végvári vitézek kedvelt viselete volt a XVI. század folyamán. Több darab is gazdagítja a múzeum gyűjteményét. Leltári szám.: H. 61. 125. 1.; M.:16 cm; átm.: 20 cm; a "rákfarok" hossza: 17 cm

Knezić Károly honvédtábornok kardja
Gyűjteményünk kiemelkedő darabja az a kettétört penge, melyet a hagyomány Knezić Károly honvédtábornok kardjaként tart számon. A világosi fegyverletételnél a honvédtisztek megtarthatták oldalfegyvereiket. Az oroszok előbb Sarkadra, majd Gyulára kísérték foglyaikat. A főtisztek zömét polgárházaknál szállásolták el, s csak az osztrákoknak történő kiszolgáltatásuk (1849. augusztus 24.) előtti napokban fegyverezték le őket. Ekkor többen is kettétörték kardjukat. Knezić törött kardját a vendéglátója, Czégény István földműves rejtette el, s az 1870-es években ajándékozta oda a múzeumnak. Leltári szám.: Tgy. 85.1.1.-85.1.2. A szablyának csak a pengéje maradt meg. A törött penge külső ívhossza 68 cm. Semmilyen jelzés nincs rajta. A 85 cm hosszú, bőrrel bevont hüvely tetejét és alját koptató védi.

Hans Siebmacher metszete a gyulai várról
Az Erkel Ferenc Múzeum mintegy 40 eredeti metszetet (vedutát) is őriz, melyek a gyulai ill. a környező (Szarvas, Sarkad, Borosjenő) várakat ábrázolják. A XVI. század közepén kezdtek rendszeresen megjelenni a német újságok, hírlapok, melyek először közöltek képes beszámolót a török háborúk eseményeiről. A XVII. századi országleírások, térképgyűjtemények is sok magyarországi vár képét tartalmazzák. Sajnos ezek többsége (Gyula esetében Zündt Mátyás metszetén kívül valamennyi) pusztán a fantázia szüleménye. Ebbe a sorba tartozik a Hieronymus Ortelius által először 1603-ban kiadott Chronológia, melyben ez a Gyulát ábrázoló vedutája is megjelent. Leltári szám: H. 59.41.1.; sz.: 27, 5 cm.; M.: 5,2 cm. Papír.

A gyulai kőmíves és ács legénytársulat ládája
Gyulán már a török hódítást megelőző időszakban is élénk céhes élet bontakozott ki. A törökök kiűzése után, a XVIII. század második felétől sorra újjászerveződtek a céhek. Jelentős céhes anyag került (pl. a kőműves és ács-, a takács-, a fazekas-, a kötélverő- és a szabó céhek kiváltságlevelei, vándorkönyvek, pénztárkönyvek, céhládák stb.) a múzeum tulajdonába.  A díszes, művészi kivitelű faláda felújítását Petrovszki Zoltán restaurátor végezte el. Leltári szám: H. 69.16.1.; M.: 65 cm; H.: 62 cm; Sz.: 46 cm.

Néprajzi tárgyak:

Főkötő (XVIII. sz. vége)
Doboz. Leltári szám: N. 58.44.1. H.: 100 cm., sz.: 19 cm.

Halotti lepedő (XIX. sz. vége)
Méhkerék. Leltári szám: N. 79.29.2. H.: 222 cm., sz.: 164 cm.

Csali korsó (1879)
Mezőberény. Leltári szám: N.54.256.1. M.: 37 cm, fenékátm.: 11,5 cm.

Borotvatartó (1855)
Gyula. Leltári szám: N.54.134.1. H.: 27 cm, sz.: 6,5 cm, m.: 4,8 cm. Gyula. Leltári szám: N.55.2.1.-55.2.4. H.: 65 cm, sz.: 34 cm.

Régészeti tárgyak:

Bronzkincs (bronzkor vége)
Mezőberényi kartekercsek, bronzsarló, csüngődíszek és tűfejek. Leltári szám: 60.79.1.-60.79.7.

Aszkosz edény (középső bronzkor)
Öcsödi madár alakú edény. Leltári szám: 60.112.1.

Bronzsisak (korai vaskor)
Endrőd. Leltári szám: 60.113.1. (A Tessedik Sámuel Múzeum kiállításában van.)

Ereklyetartó mellkereszt (Árpád-kor)
Bronz. Leltári szám: 66.43.28.

Szeladon váza (XVI. sz.)
Kínai termék. Leltári szám: 63.119.1. (A Magyar Nemzeti Múzeumban van.)

Képzőművészeti tárgyak:

Barabás Miklós: báró Wenckheim Béla (XIX. sz. közepe)

Orlai Petrics Soma: Rableány (XIX. sz. közepe)

Gyulai László grafikái (XIX. sz. közepe)

---